365 nap – pontosan ennyi telt el a Kisvárda NB I-es búcsúja és a visszajutása között. Eközben olyan nagy múltú klubok, mint a Vasas és a Honvéd évek óta vergődnek az NB II-ben. Többek között erről beszélgettünk a magyar futball legőszintébb sportvezetőjével, Révész Attilával, aki nemcsak sportigazgatója, de vezetőedzője is volt a Kisvárdának.
Gratulálok a feljutáshoz! Belefért egy kis ünneplés vasárnap?
A békéscsabai meccs után előkerült a pezsgő, és hazafelé is meghívtam a fiúkat egy ünnepi italra. Néhányan kérték, hogy a keddi edzés is maradjon el, de azt már nem engedtem meg. Azt mondtam, majd akkor ünneplünk komolyabban, ha a bajnoki cím is megvan. Fontos, hogy aranyérmesként jussunk fel, ugyanis a másodosztályban még soha nem voltunk bajnokok, csak az NB III-ban.
Ezt is ajánljuk a témában
Az angyalföldi együttes kikapott idegenben a Szentlőrinctől, így három fordulóval a másodosztályú bajnokság zárása előtt megint nem áll feljutó helyen.
Napra pontosan egy évvel a kiesés után jutottak vissza az élvonalba, ami komoly fegyvertény, látva mondjuk a Vasas és a Honvéd vergődését az NB II-ben.
A Debrecennek és az MTK-nak sikerült ez utoljára, de sok új játékost vásároltak akkor, nekünk viszont erre nem volt lehetőségünk. Ezért is tartom nagyszerű dolognak, amit elértünk, mert a legnehezebb feladat a csalódott sportolók motiválása. Az idény elején látszott is, hogy hiányzik a megfelelő hozzáállás, de aztán sikerült a játékosok agyát a csalódottságról átállítani arra, hogy hősökké váljanak. Legjobbunk, Driton Camaj a télen itt hagyott minket, de nem igazoltunk senkit a helyére, csak visszahoztuk az NB III-ba száműzött Bernardo Maticot.
Jöttek is a károgó hangok a helyi szimpatizánsok részéről, hogy nem akarunk feljutni, elleszünk a középmezőnyben. De mi bíztunk magunkban és abban, hogy éhes labdarúgókkal meglesz a siker – és így is történt.
Ezt is ajánljuk a témában
Kiesett a nemrég ezüstérmes Kisvárda, feljutott a 9 éve kizárt Nyíregyháza. Korábban üzent is a Szpari tulajdonosa a megyei riválisnak: „Nem fogunk úgy kinézni, mint például a Kisvárda..."
Amikor egy évvel ezelőtt kiestek, már a mérkőzés után az öltözőben megfogadták, hogy egyből visszajutnak. Mekkora volt akkor ennek a realitása?
Amikor bementem az öltözőbe, borzasztó volt látni, hogy mennyire csalódott mindenki. Valahogy újra kellett őket indítani, reménysugarat adni nekik, hogy legalább azt a szezont be tudjuk fejezni méltósággal – végül ez sikerült is. Másrészt jövőképet adtam nekik, hogy véget vessek a depresszív állapotnak. Találtam egy újabb kihívást, amelynek leküzdésében abszolút partnerek voltak. A mostani keretből tízen voltak részesei annak a kudarcnak, de azt mindenképp meg kell említenem, hogy büszke vagyok rájuk, amiért kitartottak. Ott megígértük egymásnak, hogy egy évvel később visszajutunk –
és az én életemben az ígéretek a szerződéseknél is többet érnek.
Közhelyes kérdés, de mi a titok? Mit csináltak másként, mint az NB II-ben évekig vergődő nagy múltú klubok? Amit mi látunk: az MLSZ támogatásáról lemondva nem eresztették szélnek az összes légióst.
Ez egy nagyon fontos része a sikernek, amit említett. Csapatot építeni ugyanis nem lehet egyik pillanatról a másikra. Ha idehozok tizenöt-húsz játékost, rengeteg idő eltelik, mire a szakmai stáb megtalálja az erősségeiket, gyengeségeiket, a kapcsolódási pontokat. Nagy előnyünkre vált, hogy megmaradt a mag, melléjük hoztunk potenciálisan fejlődőképes futballistákat, akik ősszel még nem tudtak a segítségünkre lenni, tavaszra viszont erősségei lettek a csapatnak. Azt is meg kell említenem, hogy sok, fizikailag erős labdarúgónk van, akikből tavasszal ki tudtuk hozni a képességeik legjavát.
Ehhez persze kellett egy olyan téli alapozás, mely során sokszor már négykézláb másztak fel a játékosok a buszra, annyira fáradtak voltak, de én folyamatosan mondtam nekik, hogy nyugi, meglesz ennek a jutalma.
Sok szenvedés van tehát a sikerünk mögött, és nagyon jólesett, amikor azt mondták most a játékosaim, hogy ilyen tudatos felkészülés nélkül nem sikerült volna. Emiatt nem voltak sérüléseink sem, és így tudtunk versenyhelyzetet teremteni. Nem kényszerből, hanem szakmai indokok miatt cseréltünk a posztokra. Nagyon összeálltunk a pontrúgásokra is, ezek ebben az osztályban nélkülözhetetlenek. Hiába presszingeltünk az ellenfél térfelén, kevés labdát tudtunk szerezni, mert három-négy csapatot leszámítva nem nagyon akarták ellenünk a labdát kihozni, így folyamatosan mély védekezést kellett feltörnünk, ami magában hordozza az ellentámadás lehetőségét. És amire még nagyon büszke vagyok, hogy magabiztosak és erősek voltunk, soha nem törtünk meg hátrányban sem, csak megráztuk magunkat, és
olyan erődemonstrációt tartottunk, hogy a kispadon sokszor még mi is megijedtünk tőle.
Mindenki elfogadta ezt a rotációt?
Sokszor a játékosok elé tettük a mért adatokat. Ebből mindenki látta, hogy nincsenek privilégiumok: a legjobban teljesítők lépnek pályára, úgyhogy a legjobbnak vélt labdarúgók is kimaradhatnak, ha nem edzenek megfelelően. Még akkor is, ha az előző meccsen döntő érdemeik voltak a győzelem kiharcolásában. Nem volt sértődés, nem tudtak mibe belekapaszkodni, csak meg kellett nézni az adatokat.
Akkor ebben nem volt ideológia: csak azért nem igazolt magyarokat a légiósok helyére, hogy ne kelljen a nulláról építkezni?
Így van. Volt már ebben tapasztalatunk, miután előtte három évig építettük fel a csapatunkat az NB II-ben, mire az feljutott. Ez egy hosszú folyamat – de van egy másik lehetőség is, hogy összevásárolod a másodosztály legjobb játékosait. De mondom számokban:
a szerződéssel rendelkező légiósokkal a szerződésbontás összesen 357 millió forintba került volna, emellett legalább 250 milliót kellett volna új játékosokra fordítanunk. Ezzel szemben az MLSZ támogatása 200 millió. Szóval ez nem ideológia, hogy külföldiek kellenek a feljutáshoz, hanem szimpla racionalizmus, szakmai érveken alapuló döntés.
De tegyük hozzá: azért láttuk, hogy a Győr sem tudott feljutni kizárólag magyarokkal. Bizonyos posztokon egyszerűen nincsenek olyan hazai labdarúgók, akik harminc meccsen keresztül hoznák az elvárt színvonalat.
A magyarokra az jellemző, hogy időnként százhúsz százalékot nyújtanak, máskor pedig megelégednek a hatvan-hetven százalékkal is.
A külföldieket nehezebb volt meggyőzni, hogy maradjanak az NB II-ben is?
Igen, eleinte voltak csörtéink, de az ötven százalékát el tudtuk engedni. Aki talált magának csapatot, az mehetett azonnal. Ketten voltak, akiket szakmai indokok miatt inkább mégis megtartottunk, de igazából az már mindegy volt, hogy négy vagy hat légiós marad itt.
Költségvetésben hol állnak a többi NB II-es csapathoz képest?
Az elején, de nem a legelején, hanem valahol a második és az ötödik hely között. A gazdasági részét illetően az a nagy bravúr, hogy nem kellett pénzt tennünk játékosok igazolásába.
A magyar labdarúgók ára egyébként is az egekben jár, nem arányos a játéktudásukkal.
Két vereséggel kezdték az idényt, majd Feczkó Tamás vezetőedző lemondott, ön pedig azt nyilatkozta, hogy több játékos is visszaélt az edző jóindulatával és bizalmával. Ilyenkor van szükség a keményebb kezű Révészre?
Nemcsak rám van szükség ilyenkor, hanem erre a stílusra is. Tomi esete speciális volt, mert a labdarúgók vele élték meg a kiesést. Előtte többször is hangoztatta, hogy vele még nem esett ki csapat, ugyanakkor többel is feljutott már, meg tudja oldani. De az a mentális hangulat, ami az együttest jellemezte vele, mást mutatott.
A kiesés ellenére is hagytam Tomit dolgozni, hogy tapasztaljon és tanuljon – mert, ugye valójában azért nem esett ki korábban más klubokkal, mert előbb elküldték, és már mással búcsúztak az élvonaltól.
Én megadtam neki az esélyt, biztosan sokat tanult belőle, ami látszik is, hiszen a Honvédot szépen helyretette. De nálunk nem tudott hitet adni a játékosoknak az első meccseken.
Én csak ideiglenesen akartam vállalni a vezetőedzői pozíciót, de kétszer is eljött hozzám a csapattanács, hogy csak velem tudják végigcsinálni a feljutást, szükségük van arra az erőre, amit adok nekik.
Végül ezt az évet beáldoztam erre.
Ezt is ajánljuk a témában
A szókimondó Révész Attila ezúttal sem fogta vissza magát, s elárulta: mik leszek a következmények. Az is kiderült, miért mondott le Feczkó Tamás.
Még az augusztusi, Ajka elleni vereség után alibiző játékosokat emlegetett. Ezeket a keményebb nyilatkozatait pedagógiai céllal teszi?
Igen, és használ is. Néha kénytelenek vagyunk a médiához fordulni.
A játékosok a TikTok, az Instagram és a Facebook bűvöletében élnek, és ezeken a platformokon nem szeretik magukat negatív fényben látni. Azért teszek ilyen nyilatkozatokat velük kapcsolatban, hogy észbe kapjanak: ahhoz, hogy újra dicsőséges fényükben ragyogjanak a közösségi médiában, tenniük kell érte.
Bár eddigi beszélgetésünk alapján sejtem a választ, azért megkérdezem: főleg az őszi szezonban volt-e olyan pillanat, amikor nem hitt a feljutásban?
Egyszer sem fordult elő, végig száz százalékig biztos voltam abban, hogy feljutunk. A téli felkészülés alatt négy napot szántam az elemzésre és az eredményes tavaszi játékrendszer kidolgozására. Az alapozás első három hetében mindent tökéletesen begyakoroltunk. A játékrendszert meccs közben tudtuk változtatni, és így kihoztuk a futballistákból azt, amire képesek. Bár papíron gyengültünk a télen, a csapatunk mégis erősebb lett, mert már nem az egyéni képességeken, hanem a csapatjátékon volt a hangsúly.
Az mennyire lepte meg, hogy a Vasas mellett a Kazincbarcika lett az egyik legnagyobb kihívójuk?
Egyedül a Honvéd gyengélkedése lepett meg, mert már tisztában voltak az NB II-es igényekkel, ráadásul vannak jó játékosaik is, de talán a tulajdonosváltás, a sok edzőcsere hozhatott törést náluk. Tavaszra már ők is összeálltak, miközben a Kazincbarcika fordított utat járt be. Tavaly is masszív csapata volt már Csábi József vezetésével, most pedig Erős Gábor támadóbb filozófiája mellett néhány sértett, de tapasztalt, NB I-es tudással rendelkező játékossal sikertörténet lett belőlük. De a tavasz során már kevés gólt lőnek, nem találták meg az ellenszert az ellenük visszaálló riválisokra, miközben mi ez könnyen megoldottuk.
Melyik volt az idény legemlékezetesebb pillanata?
Egy meccset sem élveztem úgy, mint a legrosszabb NB I-es találkozónkat.
Az NB II-ben nem tudtam úgy kimenni a pályára, hogy kicsit is izgultam volna. Nem volt az, hogy a meccs előtt még egyszer átnéztem gyorsan az ellenfél statisztikáit. Nem tudtam úgy nézni a riválisokra, hogy bárki is jobb lehet nálunk. Ez nem lenézés, ezek a valós érzéseim. A csapattal lenni szerettem, de a másodosztályt egyáltalán nem élveztem.
Akkor az hiányzott az NB I-ből, hogy újra izguljon?
Igen. Amikor a Paks jött hozzánk a Magyar Kupában, abban láttam kihívást, tudatosságot. Azok a játékosok akartak futballozni, és ezáltal kicsit a védekezésre is rákényszerítettek minket. Az NB II-ben a felkészülés során keveset kellett foglalkoznunk a védekezéssel, ezért kihívásként tekintettem a kupameccsre. A bajnokságban talán csak a Vasas elleni első mérkőzésünkön éreztem így.
De ha jól tudom, az edzősködés már nem hiányzik az élvonalban… Tényleg az egészsége rovására menne?
Ebben biztos vagyok. Az NB II azért teljesen más, nincs is szükség mentális feltöltődésre, nem fáradok el annyira a meccseken, hétfőn már tárgyalok, értekezek, telefonálok. Az NB I-ben ugyanakkor legalább egy-két nap kell kipihenni a mentális fáradtságot, miközben vannak olyan területek a sportigazgatói munkámban, amiket nem tudok leadni, delegálni.
Ezért volt egymás után kétszer agyi infarktusom, és azt mondták az orvosok, a harmadik már nem biztos, hogy kihordható lenne.
Az egészség a legfontosabb! Milyen edzőben gondolkodik?
Olyanban, aki minden mérkőzésen a legjobbját nyújtja, nemcsak az edzések során. Sok edzőnél látom, hogy hiába készíti fel jól a csapatát, a meccsek alatt hibákat követ el. Fontos, hogy a játékosai bízzanak benne. Olyat szeretnék, aki önállóan végzi a munkát, és csak az adott találkozó után beszéljük meg, hogy mi történt. Fontos az is, hogy tartsa be a klub előírásait, ne kelljen azon vitatkozni vele, hogy miért kell beraknia magyar fiatalt a csapatba, és tartsa be, amit vállaltunk.
Pénteken könnyen lehet, az MLSZ az éves rendes közgyűlésén megszavazza, hogy öt magyarnak folyamatosan a pályán kell lennie az NB I-es csapatokban ahhoz, hogy lehívhassák a teljes anyagi támogatást, közülük egynek ráadásul 21 éven alulinak kell lennie. Meg akarnak majd felelni ennek a szabálynak?
Igen, mert szükségünk van arra a pénzre. Nincs ezzel baj, ha mindenki csinálja, és nem szenved versenyhátrányt senki. A szabály szakmaisága már más kérdés… Szerintem ennél kontraproduktívabb megerőszakolása a fiatal labdarúgóknak nincs. Az adott év fiatal játékpercei nyilván derűre adnak okot, viszont, ha megnézzük, azok a játékosok hol lesznek két-három évvel később, már borzasztó a helyzet.
Ezeket a fiatalokat ezzel a szabállyal kiírtjuk a futballtérképről.
A fiatalokat tudatosan, fokozatosan kell játszatni. Dilettáns szabályt hoztak az alkotók, akik soha nem voltak a futballban, és nem veszik figyelembe a magyar érettségi adatokat. Egy külföldi már lehet, hogy tizennyolc évesen is alkalmas erre, de a tizenkilenc esztendős magyar gyerek nincs az ő szintjén – ez társadalmi és genetikai probléma. Nálunk huszonöt éves korukra kezdenek stabil játékosokká válni. Akiket a szabállyal megerőszakolunk, azoknak kettétörik a karrierjük. Ez a szabályalkotók felelőssége.
Ezt is ajánljuk a témában
A fiatalokat, az edzőket és a vezetőket is érintik a stratégiai döntések.
Hat idényt töltöttek el legutóbb az NB I-ben, ezalatt egyszer ötödikek és másodikak is lettek. Megint ennyire komoly tényező lesz a Kisvárda az első osztályban?
Kevésbé hiszek benne, mivel a több pénz előbb-utóbb utat tör magának.
Most vannak olyan klubok, amelyek szinte korlátlan pénzzel rendelkeznek, és ez a szakmaisággal még nem találkozott náluk, ezért sikertelenebbek, de a hibáikból tanulni fognak, miközben nem saját a zsebükből kockáztatnak.
Mi a szakmaisággal tudunk kicsit kitűnni, illetve a megfelelő kiválasztással. Ár-érték arányban jobban meg tudjuk találni azokat a játékosokat, akikkel eredményt lehet elérni.
A Kazincbarcikát fogadják majd az NB II utolsó fordulójában. Addigra már könnyen lehet, hogy bajnokok lesznek, miközben az ellenfelüknek azon a meccsen dőlhet el a feljutás. Mit vár majd a játékosaitól azon a találkozón?
Amit minden mérkőzésen. Elmondtam nekik és a barcikaiaknak is, hogy ne számítsanak könyörületre. Nagyon rossz lenne az utolsó meccsen az egész éves teljesítményt elrontani. Valószínűleg akkor adják át majd az aranyérmeket a szurkolók előtt, nem lenne jó keserű szájízzel átvenni azokat. Az más kérdés, hogy akik egész évben kihajtották magukat, mennyire lesznek motiváltak, nem lesz-e célszerűbb a többieknek bizonyítási lehetőséget adni. Egy kis rotáció elképzelhető.
Fotók: Kisvárda FC
Dilettáns szabályok, hozzá nem értő alkotók, itthoni társadalmi és genetikai problémák.
Az angyalföldi együttes kikapott idegenben a Szentlőrinctől, így három fordulóval a másodosztályú bajnokság zárása előtt megint nem áll feljutó helyen.
Révész Attila, a Kisvárda sportigazgatója és vezetőedzője sokkoló kijelentéssel élt a magyar klubok gondjaival kapcsolatban.
A Kisvárda futballistája akkor csúszott alá ellenfelének, amikor a labda már a közelben sem volt.
Révész Attila szerint az erélytelen játékvezetés is kellett ahhoz, hogy ilyen megtörténhessen.
Ennek feltétele a szigorú protokollok fenntartása.
Most kellene leállni, illetve leállítani ezt a bandát.
Az osztrák kormánynak idén 6,4 milliárd eurót kell elkülönítenie a költségvetés átalakítására, 2026-ban pedig újabb 8,7 milliárd eurót.
